Iskolánk története

image_pdfimage_print
A Vegyipari Technikum 1950 szeptemberében alakult Hatvanban, két idõsebb elõd fokozatos megszüntetésével egy idõben. Kazincbarcikára 1956 szeptemberében költözött és ideiglenesen a BVK volt rendészeti laktanyájában folyt a tanítás. Az iskola mûködésének elsõ szakasza itt Kazincbarcikán az 1956/57-es iskolai évtõl az 1960/61-es iskolai év befejezéséig tartott. Ebben az idõszakban szinte összeforrt az akkori BVK-val (ma: BC Rt.), maximálisan kihasználva annak közelségét és segítõkészségét.
 
A második szakasz az 1961/62-es tanévtõl kezdõdik, amikor az iskola a városba, a Lenin út 1. szám (mai Egressy út 1.) alá költözött, az új technikumi épületbe.
 
A harmadik szakasz az 1969/70-es tanévvel kezdõdött, amikor az iskola egy újabb épületbe költözött a Tardonai út 2. szám (a jelenlegi Kodály) alá. Nemcsak az épület változott, hanem a képzési profil is. Az új épületben az 1969/70-es tanévben már nem technikumi, hanem szakközépiskolai osztályok indultak. Ebben az évben kezdõdött az általános vegyész mellett a vegyipari gépész-képzés is. A képzés változatlan szerkezetben – két osztály vegyész, két osztály vegyipari gépész – folyt az 1984/85-ös tanévig.
 
Az 1987/88-as tanévben meghirdettük a villamos szakot: információ és számítástechnikai, valamint ipari elektronikai ágazattal, összesen három induló osztállyal.
 
Az 1992-es évben két induló osztállyal kezdõdött a közgazdászképzés a számítástechnikai programozó, képesített könyvelõ ágazaton. Az itt végzõ tanulóknak lehetõségük volt a számviteli ügyintézõ – az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ – szakma megszerzésére.
 
2005-tõl nyelvi elõkészítõs osztályok színesítik a képzési palettánkat.
 
2011. augusztus 1-jétõl az új, életbe lépett alapító okirat szerint az intézmény hivatalos neve Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium, Szakképzõ Iskola és Kollégium Irinyi János Szakközépiskolai Tagiskolája.
 
2013. szeptember 1-jétõl új fenntartó a Tiszáninneni Református Egyházkerület, az iskolánk új neve: Irinyi János Református Szakközépiskola és Diákotthon.
 
Az új szakképzési törvény alapján újra indítjuk a vegyipari képzést a 9. évfolyamtól a 2013/2014-es tanévtõl.
 
Az új tanév új kihívásokkal és egy új élet lehetõségével gazdagította az Irinyi diáktársadalmát, nevelõtestületét, s a nevelõ-oktató munkát segítõket.

A református Irinyi túl van az újrakezdés nehéz lépésein, így mindennapjaiban következhet és következik az új időszak.
2016. szeptember 1-jétől az intézmény új neve: Irinyi János Református Szakgimnázium, Szakközépiskola és Diákotthon.
Ebben az új szerveződésben az eddig megszokott, jó színvonalon törekszünk tanítványainkat továbbra is erősíteni lelkileg és szakmailag egyaránt. Az Irinyi eddig is biztosította a gimnáziumi tanterv adta lehetőséget azoknak a tanulóinak, akik elkötelezetten, komolyan vették a kihívásokat. Remek szakemberekkel, főiskolát, egyetemet végzett mérnökök, tanárok, jogászok… gazdagítják a magyar társadalmat és öregbítik a 2016-ban 60. évét ünneplő ALMAMÁTER nevét.
A 2016-2017-es tanév nagyon sok programmal emlékezik múltjára, 200 éves névadójára, s vesz részt a reformáció 500. évének ünneplésében. Alkalmainkra szeretettel várunk minden érdeklődőt: régi és új kollégáinkat, tanítványainkat, az ő kedves szüleiket, szakmai kapcsolatainkat, s az érdeklődőket.

“Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.” Róma15,7

Nobiscum Deus!
 
Névadónk: Irinyi János

Irinyi János1817. május 17-én született Nagylétán. Édesapja Irinyi János, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója volt. Maga az Irinyi család régi református nemesi család.

Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte. 19 éves korában már a bécsi mûegyetemen tanult kémiát, majd Berlinbe ment, ahol az akkori híres kémikusokkal keresett kapcsolatot, amit élete végéig fenntartott.

1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte). Találmányát eladta egy Rómer István nevû gyufagyárosnak, a kapott összegbõl külföldre ment tanulmányútra, s ebbõl fedezte késõbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.

Õ alapította az elsõ magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) 1839-ben Pesten.

Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak.

Az 184849-es szabadságharcban jelentõs politikai szerepet játszott, Kossuth õt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Õrnagyként a nagyváradi lõporgyár vezetõje volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettõl, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletû kémia egyik legelsõ hazai terjesztõje volt, valamint jelentõs szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.

 

Mezõgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelõi állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett. 1895. december 17-én hunyt el Vértesen.

 

„Egyedül az igazság gyõzhet,

s azt csak kutatás útján

lehet megtalálni; a természet

felett úgy szerezheted meg

az uralmat, hogy megteremted.” (Irinyi János)