Fájó szívvel búcsúzunk… Szabó László tanár úr (1957 -2023)

„Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár –
Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár…”
(Arany J.: Toldi estéje)

Vajon már az alsóvadászi általános iskolai, vagy csak a szikszói gimnáziumi évek alatt fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy pedagógusi pályára lép? Mindenesetre 1975-től az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán koptatta a padokat, és vált magyar-orosz szakos tanárrá, de már – a főiskola utolsó éveseként – Encsen általános iskolásokat tanított. Majd Budapestre repítette a sorsa, de szárnyai hamar, másfél év múlva visszahozták Borsodba, s könyvtárosként igyekezett megszerettetni az irodalmat a feketevölgyi bányászokkal. Aztán 1985-ben visszatalált a nebulók közé, s az akkori 112-esben, a mai Deákban oktatott. 1989-ben egyetemi diplomát szerzett, s ezáltal középiskolai magyar nyelv és irodalom tanárrá vált. 1990-től az eü, a volt Jókai tantestületének lett oszlopos tagja, ahol munkaközösség-vezetőként is irányította, vezette a magyarosokat. 2002-ben újabb, közoktatási vezetői diplomát szerzett. Érettségi elnökként számos középiskolában járt, mentortanárként személyesen is segített a rászoruló diákokon. A Jókai bezárása után került az Irinyibe 2011-ben, ami pedagógusi pályája szárnyalásának utolsó állomásává vált. A hosszú és tartalmas életútja munkával töltött része a 2021-ben nyugdíjba vonulásával lezárult.

Hosszú betegség után végül 2023.03.28-án elhunyt.

Kedves Laci, Szabó tanár úr, nyugodj békében! Emlékedet örökre megőrizzük!