„Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény…” (József Attila)
Április 11. A magyar költészet napjának ünnepe.
A jeles alkalomra gyűjtöttünk egy csokorra való alkotást iskolánk tanulóinak munkáiból!
Olvassák szeretettel!
Kovács Nóra 10.F: Virágok
Virágok, sosem gondolnánk
hogy fájdalmat okoznak,
hiszen a tüske szúr, csikar,
fájdalmat okozhat.
Virágok, mint az emberek
a gyönyörű külső alatt
szúrós belsőt rejthetnek,
s mára nem is figyelünk
nem számít a fájdalom
A lényeg, hogy külseje szép legyen,
csak ez számít e világon.
Illata pompás, külseje gyönyörű
akár egy virágnak, sosem
gondolnánk, hogy fájdalmat okozhat.
A máról…
Kincsem Adél (9.F): Korona vers
Volt, amikor már világszinten tartott a járvány,
Az én édes hazámban mindenki ezt kiáltván
Szerintünk a vírus úgyse jön el ide,
Erre pár napra a maszkodat mindenhova vigyed.
Mindenki siránkozik, hogy mitevő legyen,
De van, aki bevásárló kocsival azon van, hogy mindent megvegyen
Mozinak, éttermeknek, sulinak vége
Minden diák örül, és kezdődik a tanárok agyréme
Az online oktatáson a sok diák puskázik,
A diákok legjobb barátjává az internet válik
A sok diák közül akad még azért olyan
Aki a délutánjait tanulással tölti folyamatosan
Remélik sokan helyre áll ez a rendszer,
De szerintem mi ránk már így vár a Szeptember
Bármi is legyen, bajtársak ti azt tudjátok
A baj elkerülése érdekében a maszkot hordjátok.
Pál Dorina (9.F): Koronavírus
Rossz reggel,
Rossz este.
Rossz napok,
Minden felé.
Ez baj,
de van nagyobb is.
Kínában már,
van halott is.
Terjed a vírus,
emberről emberre.
Milliók halnak meg,
hetente, hetente.
Több száz halott van,
de beteg sem kevés.
Terjed a vírus,
ez nem mesés.
Több országban,
vészhelyzet van.
Franciaországban,
Németországban.
Akadályozzuk meg,
míg nem lesz késő.
A megoldás is,
legyen végső.
Ezt a verset pedig most írom:
Péntek esti himnusz
Egy éve söpör,
Már egy éve.
Menj már el innen,
Kérlek, végre.
Tanultunk ebből,
Tanultunk sokat.
Menj el innen,
Kérjük a szabadságunkat.
Szeretnénk végre
szabadok lenni.
Iskolába, munkába járni,
Az orvosokat felszabadítani.
Kérünk Istenünk,
Kérünk Téged.
Kérünk szépen,
Szabadíts meg végleg.
Duvin Zsófia (9.F): Nyár
Közeleg a nyár,
Nemsokára itt van,
A Nap felmelegíti bőrünket,
Melegíti szívünket.
A tengerek állatvilága éled,
A szellő finoman simogat,
Csónakok haladnak át a tengeri szélben,
Halak úszkálnak a tenger vízében.
A reggeli táj mézédes látványa elvarázsol,
A fák lombjain csicseregnek a madarak,
A fű szálakon zizegnek a bogarak.
Életünk vitorláiba új szelek kapnak,
Gyönyörű emlékek, a szívünkben maradnak;
Melyet örökre megőrzök magamnak.
Mester Dorina (9.F): Húsvéti szonett
Ez a húsvét most megint más amilyen szokott
Nem indulnak a templomba se ifjak, se vének
Otthonról kell hálát adni a magasság Istenének!
Otthon lesz az Úr asztala megterítve,
Onnan zengünk Halleluját a magasság Istenének!
Én Istenem én Istenem miért hagytál engemet!
Imádkozunk csendesen, hálát adunk Istenem!
Feltámadás ünnepén örömhírrel járok én
Nagy kő fedte bár a sírt, asszony csapat csendben sírt
Gyászt öltött magára a természet
Midőn Krisztus urunk a keresztfán végzett
De megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya
Ezzel mutatta meg, lesz még feltámadás
Lesz még a síron túl örökké valóság!
Tavaszi szonett
Tavasszal az élet más
Rügyfakasztó dallamok
Madárajkon szállnak
Nézd, a Nap ontja sugarát
s a világra szirmokat aggat
Kinyújtják dermedt karjukat a fák,
fejét ingatja sok hóvirág…
Pillangó szárnya repked a szélben,
Sziklakertben pihen a gyík,
nászra készülő ruhában virít
Ébred a méhkas, zümmög az élet,
réti virágok álmukról mesélnek.
Egyre csak nyúlnak a nappalok
A világgal együtt kiszaladok…
Pál Dorina (9.F): Tánc az életem
Sok ember élete a tánc,
s én is köztük járom,
sok nehéz lépés van, tudom,
de én így szeretem a táncom.
Hobbi szinten táncolnék
Tóth Orsinál
és Hegyes Berci úrnál
hátha profivá válnák.
Továbbra is folytatom
s élvezem minden percét
profiktól veszek leckét.
Minél többet gyakorlom
s utánzom őket
annál ügyesebb leszek.
Veres Nikolett (9.F): Szonett a Tavaszról
A tavasz illatát érzem én végre,
A hideg eltűnt, fellélegzik a táj,
Az élet jelei mutatkoznak már,
Fáknak rügyei kibújnak a fényre.
Napsugár néz ki a felhőzet mögül,
Aranyló Napban fürdőzik az élet,
Kis madár repül, örül ő, hogy élhet,
Lepke száll a szélben a virág körül.
Megtelik hanggal a levegő csendje,
Határtalan öröm szárnyal a mennybe,
A szivárvány színei köztünk vannak.
A szabadság érzése nagy erőt ad,
Megvalósítja elrejtett álmodat,
Kár, hogy az évszakok gyorsan suhannak.
Rácz Gergő (10.B): Akarat
Megjön a tél, minden évben
Újra és újra
Madarak már rég nem dalolnak
A medvék is téli álmot alszanak
De mi emberek csak dolgozunk,
Akaratunkat megvalósítani próbáljuk.
Ahogy telnek a napok,
Nem figyelünk rá
S már eltelik pár hónap:
Nincs kint hideg, a madarak újra dalolnak…
De egyszer megvalósul majd a célunk…?
