ÍróDiák

“Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény…” (József Attila)

Április 11.  A magyar költészet napjának ünnepe.

A jeles alkalomra gyűjtöttünk egy csokorra való alkotást iskolánk tanulóinak munkáiból!

Olvassák szeretettel!

A máról…

Kincsem Adél (9.F): Korona vers 

Volt, amikor már világszinten tartott a járvány, 
Az én édes hazámban mindenki ezt kiáltván 
Szerintünk a vírus úgyse jön el ide, 
Erre pár napra a maszkodat mindenhova vigyed. 

Mindenki siránkozik, hogy mitevő legyen,
De van, aki bevásárló kocsival azon van, hogy mindent megvegyen 
Mozinak, éttermeknek, sulinak vége 
Minden diák örül, és kezdődik a tanárok agyréme 

Az online oktatáson a sok diák puskázik, 
A diákok legjobb barátjává az internet válik 
A sok diák közül akad még azért olyan 
Aki a délutánjait tanulással tölti folyamatosan 

Remélik sokan helyre áll ez a rendszer, 
De szerintem mi ránk már így vár a Szeptember 
Bármi is legyen, bajtársak ti azt tudjátok 
A baj elkerülése érdekében a maszkot hordjátok. 

Pál Dorina (9.F):  Koronavírus 

Rossz reggel,
Rossz este.
Rossz napok,
Minden felé. 

Ez baj,
de van nagyobb is.
K
ínában már,
van halott is. 

Terjed a vírus,
emberről emberre.
Milliók halnak meg,
hetente, hetente. 

Több száz halott van,
de beteg sem kevés.
Terjed a vírus,
ez nem mesés. 

Több országban,
vészhelyzet van.
Franciaországban,
Németországban. 

Akadályozzuk meg,
míg nem lesz késő.
A megoldás is,
legyen végső. 

Ezt a verset pedig most írom: 

Péntek esti himnusz 

Egy éve söpör,
Már egy éve.
Menj már el innen,
Kérlek, végre. 

Tanultunk ebből,
Tanultunk sokat.
Menj el innen,
Kérjük a szabadságunkat. 

Szeretnénk végre
szabadok lenni.
Iskolába, munkába járni,
Az orvosokat felszabadítani. 

Kérünk Istenünk,
Kérünk Téged.
Kérünk szépen,
Szabadíts meg végleg. 

Duvin Zsófia (9.F): Nyár

Közeleg a nyár,
Nemsokára itt van,
A Nap felmelegíti bőrünket,
Melegíti szívünket.

A tengerek állatvilága éled,
A szellő finoman simogat,
Csónakok haladnak át a tengeri szélben,
Halak úszkálnak a tenger vízében.

A reggeli táj mézédes látványa elvarázsol,
A fák lombjain csicseregnek a madarak,
A fű szálakon zizegnek a bogarak.

Életünk vitorláiba új szelek kapnak,
Gyönyörű emlékek, a szívünkben maradnak;
Melyet örökre megőrzök magamnak.

Mester Dorina (9.F): Húsvéti szonett 

Ez a húsvét most megint más amilyen szokott
Nem indulnak a templomba se ifjak, se vének
Otthonról kell hálát adni a magasság Istenének!
Otthon lesz az Úr asztala megterítve, 
Onnan zengünk Halleluját a magasság Istenének!

Én Istenem én Istenem miért hagytál engemet!
Imádkozunk csendesen, hálát adunk Istenem! 
Feltámadás ünnepén örömhírrel járok én
Nagy kő fedte bár a sírt, asszony csapat csendben sírt

Gyászt öltött magára a természet
Midőn Krisztus urunk a keresztfán végzett
De megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya
Ezzel mutatta meg, lesz még feltámadás
Lesz még a síron túl örökké valóság!

Tavaszi szonett

Tavasszal az élet más
Rügyfakasztó dallamok
Madárajkon szállnak
Nézd, a Nap ontja sugarát
s a világra szirmokat aggat

Kinyújtják dermedt karjukat a fák,
fejét ingatja sok hóvirág…
Pillangó szárnya repked a szélben,
Sziklakertben pihen a gyík,
nászra készülő ruhában virít

Ébred a méhkas, zümmög az élet,
réti virágok álmukról mesélnek.
Egyre csak nyúlnak a nappalok
A világgal együtt kiszaladok…

Pál Dorina (9.F): Tánc az életem

Sok ember élete a tánc,
s én is köztük járom,
sok nehéz lépés van, tudom,
de én így szeretem a táncom.

Hobbi szinten táncolnék
Tóth Orsinál
és Hegyes Berci úrnál
hátha profivá válnák.

Továbbra is folytatom
s élvezem minden percét
profiktól veszek leckét.

Minél többet gyakorlom
s utánzom őket
annál ügyesebb leszek.

Veres Nikolett (9.F): Szonett a Tavaszról

A tavasz illatát érzem én végre,
A hideg eltűnt, fellélegzik a táj,
Az élet jelei mutatkoznak már,
Fáknak rügyei kibújnak a fényre.

Napsugár néz ki a felhőzet mögül,
Aranyló Napban fürdőzik az élet,
Kis madár repül, örül ő, hogy élhet,
Lepke száll a szélben a virág körül.

Megtelik hanggal a levegő csendje,
Határtalan öröm szárnyal a mennybe,
A szivárvány színei köztünk vannak.

A szabadság érzése nagy erőt ad,
Megvalósítja elrejtett álmodat,
Kár, hogy az évszakok gyorsan suhannak.

Rácz Gergő (10.B): Akarat

Megjön a tél, minden évben
Újra és újra
Madarak már rég nem dalolnak
A medvék is téli álmot alszanak
De mi emberek csak dolgozunk,
Akaratunkat megvalósítani próbáljuk.

Ahogy telnek a napok,
Nem figyelünk rá
S már eltelik pár hónap:
Nincs kint hideg, a madarak újra dalolnak…
De egyszer megvalósul majd a célunk…?

 

image_pdfimage_print

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.