„Neveld a gyermekedet hozzá illő módon, s akkor még idős korában sem tér el tanításodtól.” (Példabeszédek 22:6)

A Gyermeknap ugyan május utolsó vasárnapjára esik, de a kollégisták együtt csak hétköznap találkoznak. Így május 22-én, csütörtökön tartottuk meg ezt az alkalmat. Sok érettségiző diákunk – a technikumi rendszer miatt- vizsgaidőben, különböző időpontban jár szakmai órára, illetve a 13. évfolyamból sokan már otthon készülnek a szóbeli vizsgákra, ezért ez az időpont volt az utolsó, hogy mindenki együtt legyen, aki a kollégiumban az elmúlt tanévben együtt élt. Egy utolsó beszélgetés volt ez a cukrászdában, egy szelet sütemény, egy gombóc fagyi mellett.  A fiatalabbaknak pedig egy utolsó kis pihenő az év végi hajrá előtt. Az eső ugyan esett, de ez a beszélgetést, a közös együttlétet nem zavarta. Jó volt újra együtt nevetni, ráérősen társalogni, szép emlékeket feleleveníteni és – remélhetőleg- szép emlékeket gyűjteni.

Demeterné Mérai Mária

„Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.” (1Kor.16,13-14)

Az ünnepek torlódása miatt, szokatlanul korán: április 14-én tartottuk diákotthonunkban a ballagást. 8 fő végzősünktől búcsúztunk, akik 4 – 5 évet éltek velünk együtt.

• Kolumbán Gábor intézményi lelkész által tartott áhítat után, a búcsúzók nevében Gyenge Dorottya 13.F-es tanuló beszélt a diákotthoni társaihoz, nevelőihez.
• A 12.E osztályos Pilisi Bálint a maradók nevében idézte fel az együtt töltött szép diákéveket. A kivetítőn megjelentek azok az elkapott pillanatok, amelyek az elmúlt évek eseményein készültek a most távozni készülőkről, a jelen lévők nem kis derültségére, és sóhajtására.
• Mind az áhítat, mind a Csernaburczky Ferenc főigazgató úr és Demeter János csoportvezető tanár búcsúszavait, tanácsait az a remény hatotta át, hogy diákjaink a legfontosabb útravalóval indulnak az életnek, azzal, hogy a SZERETET mindennél fontosabb, hogy szeretettel viseltessenek tennivalóik és mások iránt.

„…jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” Jeremiás 29:11.

2025. április 15-én diákotthonunk lakói és nevelői közös kiránduláson vettek részt, úticélunk Miskolc városa volt. Azért választottuk ezt a közeli várost, mert bár úgy gondolja mindenki, hogy ismeri helyeit, van bőven felfedezni való érdekesség benne.

• Első állomásunk a DVTK stadionja volt. „STEDIONTÚRA”. Az intézményen végig vezettek bennünket és rengeteg új és meglepő információt osztottak meg velünk Európa egyik legszebb és legmodernebb stadionjáról, a benne folyó munkáról, képzésről, technikai felszereléséről.
• A következő állomásunk a Papírgyári Múzeum volt. Itt gyártják a pénz, illetve néhány okmány alapanyagát. Módunk volt a régi módszer szerint papírt meríteni is.
• A harmadik állomásunk a Szeleta Múzeum volt, amely nem régen nyitotta meg kapuit. Interaktív, látványos kőzetbemutatók, 3D-s film szűkebb szülőföldünk barlangjairól; nagy sikert arató ősemberré alakító animáció, megjelenített ősi medve és mamut várt ránk.
• A belvárosi étteremben elköltött ebéd után egy kis szabadidőt kapott a társaság, majd hazaindultunk, abban a reményben, hogy a megismert múlt és a megismert jelen jelenségei hasznosak lesznek majd a jövőben.