A Harlekin Bábszínház interaktív előadása az Irinyiben
Grecsó Krisztián: Stop
Tanulói és tanári vélemények a darabról
„Grecsó Krisztián novellájának feldolgozása azért jó választás, mert kifejezetten kamaszoknak, fiatal felnőtteknek szól, viszont azoknak a felnőtteknek is, akik a gyerekkori traumákat nem, vagy csak nagyon nehezen tudják feldolgozni. Sok fiatal ráismerhetett saját szüleire, a szüleikkel való kapcsolatra vagy éppen egy olyan szerelemre, amelyben bennragadtak, kitörni belőle viszont nem tudnak.” (B.J.)
„Az előadás fél tízkor kezdődött. Először is elmondták, hogy honnan jöttek, és hogy miként dolgoznak, mivel foglalkoznak. Miután mindenki bemutatkozott, a két szereplő belevágott egy történetbe, viszont nem az elejétől, hanem csak egy rövid részletet adtak elő a történet közepéből. Ebből a kis jelenetből nem sok információt lehetett megtudni, mégis arra kértek minket, hogy fogalmazzuk meg a gondolatainkat.
A részlet a két főhős párbeszéde volt, akik között még homályos a kapcsolat, mivel nem volt sok rávezető mondat, a szereplők (Blanka és Dani) hangosan, szinte ordítva beszéltek egymással. Dani apjáról volt szó, akivel rossz kapcsolatban állt a fiú, Blanka próbálta ezt valahogyan kibeszéltetni Dani fejéből több-kevesebb sikerrel. Amikor véget ért a jelenet, megkérdezték, hogy mit gondolunk, mi lehet a cselekmény, és hogyan kezdődhetett az egész történet. Mindenki csak találgatni tudott. Innentől „újra” kezdték a történetet, viszont most tényleg a legelejétől.
A történet úgy kezdődik, hogy Blanka stoppol az úton, mivel Budapestre szeretne menni az apjához. Senki sem veszi fel addig, míg egy férfi meg nem áll az úton. Ez volt Dani. A történet innentől úgy folytatódik, mint egy érzelmi hullámvasút. Dani és Blanka kibeszéli az út közben egymás traumáit.
Miközben a jelenben egymással beszélnek, azt is eljátszották, ami a múltban volt (pl.: Dani mire kelt fel kiskorában), hogy megértsük, ki miért olyan, amilyen, és miért cipeli a terheit magával.
A nézőknek, azaz nekünk is bele kellett szólnunk ebbe az egész történetbe, tehát a mű nem szokásos módon lett előadva. Az eredeti történet egy csókkal záródik, semmi bővebb információt nem adnak ezután.
A történet befejezése után a színészek a körben ülőket kérdezték meg véleményükről, illetve hogyan záródhatott ez a történet, mi történhetett ezután a lezárás után. Sokak jó véget akartak adni, azaz, hogy a két fiatal végre nyugalmat leljen egymás mellett, viszont voltak realistábbak is.” (B.T.)
„A darab végén közösen megalkotott epilógusban, miután megérkeznek Pestre, Dani taxit hívat Blankának, aztán hazaér, és őszintén elmondja párjának, Évának, mennyire megérintette egy lány, ezért menyasszonya szakít Danival. Pár év múlva Dani és Blanka újra összefutnak – a lány már kisbabával a karján-, és rájönnek, mennyire jelentős volt életükben ez az utazás…” (B.Á.E.)
„A darab a két fiatal közös utazását mutatja be, akik a helyüket keresik a nagy világban… nagyon megnyílnak egymásnak, és elmesélik az egész életüket…. Lázadnak, tűrnek, szeretnek és próbálnak megbocsátani…” (Cs. P.)
„… legjobban a témája fogott meg, mivel olyan témát dolgozott fel, amit a korombeliek is át tudnak élni, tehát tudunk vele azonosulni. A szülők okozta traumák, elvárások mindannyiunk életében jelen vannak. Azzal, hogy bevontak minket az előadásba, és énekeltek, jobban magunkénak éreztük a darabot.” (G.L.)
„Nekem az tetszett talán a legjobban, hogy egy-egy jelenet után a szereplők irányításával, csoportokban értelmezték, újragondolták a látottakat a gyerekek, és közösen valami produktumot hoztak létre, akár egy szobrot, vagy akár egy újabb jelenetet a darabban. Ez segített a mű egy-egy problémás gondolatának értelmezésében, de akár a saját életükben előforduló szituációk megjelenítésében, megoldásában is. (B.Á.E.)
„Szerintem az volt a legjobb, hogy a mi korosztályunk stílusához volt igazítva a Stop című előadás. Az is nagyon tetszett, hogy belevontak minket is, és beszélgettünk meg szerepeltünk is, és mi raktuk össze a végét! Maga a tartalma is nagyon jó volt, viszont az nem volt világos, hogy a lány miért hasonlított a fiú anyjára.” (S.F.)
„Nagy élmény volt, nyilván ez a darab azért is volt más, mert ott voltak a szereplők testközelben, és beszélgettek is velünk, és így sokkal közvetlenebb volt az élmény. Tetszett az interaktív része is, például, hogy befejezhettük a történetet, vagy hogy véleményezhettük a történetet.” (I.D.)
„A kedvenc részem az volt, amikor eljátszották a szülőket, amikor a táskákat a fejükre húzták, és azoknak arcuk is volt. Meg az is természetes volt, hogy a deszkának volt arca (szemek és száj) eredetileg görcsökből. Úgyhogy ez vicces volt, meg kreatív, meg a szobros játék is nagyon kreatív volt, és szerintem a befejezésünk is jól sikerült. Inspirálóak ezek az előadások szerintem, tényleg élveztem.” (I.D.)
„Különösen tetszett az a jelenet, ahol apa és anya beszélgetett, fejükön egy táskával, amely arcként is működött, és az általános családot jelenítette meg.” (D.M.M.)
„Nekem tetszett, hogy élőben szólt a zene, és értelmezték is a dal szövegét, mert ilyet ritkán lát a gyerek, illetve hangszereket is ritkán lát, hiszen ritkán jut el zenés darabokra.” (D.M.M.)
„Az előadásmódot kifejezetten egyéninek és izgalmasnak találtam, de megfogott a játék alatti zenei aláfestés is. Maguk a színészek is remekül átélték és eljátszották a szereplőket!” (H.M.)
„Tavaly voltam először ilyenféle előadáson, már akkor is megfogott, ezért mentem el idén is. Az egész téma érdekes volt, nagyon élvezetes, hogy kíváncsiak voltak a saját véleményünkre, és meghallgatnak minket. Remélem, még több ilyen előadásban lehet majd részem.” (J.H.Á.)
„Tetszett, hogy a színészek közvetlenek voltak, és biztattak minket a szereplésre, és az is, hogy a történet közelebb állt a mi korosztályunkhoz.” (Cs.L.)
„Nagyon tetszett, hogy nekünk, a fiataloknak is könnyen érthető volt a történet, mert a korosztályunk problémáiról szólt.” (N.R.)
„Jó volt, hogy minket is bevontak, és hogy mi dönthettük el a történet befejezését.” (G.R.)
„Ez az előadás sokkal impulzívabb volt, mint az előző, az Antigoné. Lehet, hogy azért érzem így, mert a témáját sokkal közelebbinek érezhettük magunkhoz,” (D.P.)
„…Komoly traumákat mutattak be poénnal elütve. Emiatt azoknak is ajánlom, akik nem szeretik a színházat, mert nem az volt pontosan; belevontak minket is, és kíváncsiak voltak a véleményünkre. Úgyhogy alig várom a következő előadást!” (Gy.F.G.)
„Az osztálytermi színház többek között azért is jó egy alkotás feldolgozására, mert a nézők részesei – nem csak nézői – lehetnek a darabnak. Az alkotások feldolgozása drámapedagógia módszerekkel a legjobb, így sokkal élményszerűbb, maradandóbb egy mű, nagyobb hatással van a befogadóra, mint ahogy azokra a tanulókra is, akik részesei lehettek ennek az előadásnak. A zenés betétek külön hangulatot teremtettek, segítették az átélést, értelmezést.” (B.J.)
Összeállította és a fényképeket készítette Bokorné Ádám Eszter.
