Diákotthoni események kategória bejegyzései

A kollégium falai nemcsak egy épületet jelentenek, hanem otthont, közösséget, családot. A karácsony nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy együtt vagyunk. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében telt a diákotthon karácsonyi ünnepsége. Az ünneplést áhítattal – rendhagyó módon – egy kisfilmmel kezdtük, azzal a feltevéssel, ha ma születne Jézus, hogyan történnének azok az események, amelyet a Biblia leír. Majd Nt. Szoboszlai Beáta lelkészasszony szavait hallgattuk meg. Az áhítat után a diákok által adott műsorral folytattuk az ünneplést. Minden jelenlévő kapott egy csekély ajándékot és együtt, ünneplőbe öltözve testben és lélekben költöttük el az ünnepi vacsorát.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16 RÚF

Kazincbarcika, 2025. 12. 17.

Demeterné Mérai Mária

« ‹ A 10 › »

A Mikulás idén sem hozott virgácsot – helyette hozott egy nagy adag őszinteséget, humorral csomagolva és vitamin és csokiból álló csomagot a december 3-án megtartott Mikulás-esten.

A program elején a diákok által kreált és betanult tánc volt látható; ezt követte egy komikus jelenet „A pályát váltó Mikulás” címmel, amelyben a végzős Mikulás kiválasztotta az utódját.

Minden évben az est fénypontja, a névre szóló intelmekkel kísért csomagosztás. Ebben az évben is ezt várta mindenki a legnagyobb várakozással – nem hiába, taps, nevetés kísérte végig a „Mikulás igazságait”.

Végül ünnepi vacsorával ért véget a vidám est, és azzal a jóérzéssel, hogy jó együtt lenni.

Kazincbarcika, 2025. december 4.

Demeterné Mérai Mária

« ‹ A 9 › »

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.”
Róma 12:4-5

Minden kollégista, aki augusztusban először lépi át a diákotthon küszöbét, gólyának, kezdő kollégistának számít, akinek a hely tagjaként, át kell esnie az eskütételen és bizonyos feladatokon.

A kollégiumi diákönkormányzat tagjai hetekig tervezték, készítették elő a délután eseményeit, amelyet aztán – megosztva a feladatokat egymás között – le is vezettek.

Kaptak a gólyák apró ajándékokat, esküt tettek, versenyeztek csapatban és egyénileg. Volt csapaténeklés, egyéni kérdéssor is. A legjobban szereplőket külön jutalmazta a közönség szavazataival. A délutánt közös süteményezés zárta.

A gólyák avatása az egyik legjobban várt esemény, az idősek kíváncsiak az újakra, ismerkednek velük. Az újak pedig izgulnak még, de a játék is vonzza őket.  A délután kimondatlan feladata, hogy összekovácsolja az év új közösségét, hogy összehangolja, összecsiszolja – egy testbe egyesítse a tagokat – a mindennapokban együtt élő, nagyon különböző diákok csoportját.

Kazincbarcika, 2025. október 01.

Demeterné Mérai Mária
tanár

„Neveld a gyermekedet hozzá illő módon, s akkor még idős korában sem tér el tanításodtól.” (Példabeszédek 22:6)

A Gyermeknap ugyan május utolsó vasárnapjára esik, de a kollégisták együtt csak hétköznap találkoznak. Így május 22-én, csütörtökön tartottuk meg ezt az alkalmat. Sok érettségiző diákunk – a technikumi rendszer miatt- vizsgaidőben, különböző időpontban jár szakmai órára, illetve a 13. évfolyamból sokan már otthon készülnek a szóbeli vizsgákra, ezért ez az időpont volt az utolsó, hogy mindenki együtt legyen, aki a kollégiumban az elmúlt tanévben együtt élt. Egy utolsó beszélgetés volt ez a cukrászdában, egy szelet sütemény, egy gombóc fagyi mellett.  A fiatalabbaknak pedig egy utolsó kis pihenő az év végi hajrá előtt. Az eső ugyan esett, de ez a beszélgetést, a közös együttlétet nem zavarta. Jó volt újra együtt nevetni, ráérősen társalogni, szép emlékeket feleleveníteni és – remélhetőleg- szép emlékeket gyűjteni.

Demeterné Mérai Mária

„Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.” (1Kor.16,13-14)

Az ünnepek torlódása miatt, szokatlanul korán: április 14-én tartottuk diákotthonunkban a ballagást. 8 fő végzősünktől búcsúztunk, akik 4 – 5 évet éltek velünk együtt.

• Kolumbán Gábor intézményi lelkész által tartott áhítat után, a búcsúzók nevében Gyenge Dorottya 13.F-es tanuló beszélt a diákotthoni társaihoz, nevelőihez.
• A 12.E osztályos Pilisi Bálint a maradók nevében idézte fel az együtt töltött szép diákéveket. A kivetítőn megjelentek azok az elkapott pillanatok, amelyek az elmúlt évek eseményein készültek a most távozni készülőkről, a jelen lévők nem kis derültségére, és sóhajtására.
• Mind az áhítat, mind a Csernaburczky Ferenc főigazgató úr és Demeter János csoportvezető tanár búcsúszavait, tanácsait az a remény hatotta át, hogy diákjaink a legfontosabb útravalóval indulnak az életnek, azzal, hogy a SZERETET mindennél fontosabb, hogy szeretettel viseltessenek tennivalóik és mások iránt.

„…jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” Jeremiás 29:11.

2025. április 15-én diákotthonunk lakói és nevelői közös kiránduláson vettek részt, úticélunk Miskolc városa volt. Azért választottuk ezt a közeli várost, mert bár úgy gondolja mindenki, hogy ismeri helyeit, van bőven felfedezni való érdekesség benne.

• Első állomásunk a DVTK stadionja volt. „STEDIONTÚRA”. Az intézményen végig vezettek bennünket és rengeteg új és meglepő információt osztottak meg velünk Európa egyik legszebb és legmodernebb stadionjáról, a benne folyó munkáról, képzésről, technikai felszereléséről.
• A következő állomásunk a Papírgyári Múzeum volt. Itt gyártják a pénz, illetve néhány okmány alapanyagát. Módunk volt a régi módszer szerint papírt meríteni is.
• A harmadik állomásunk a Szeleta Múzeum volt, amely nem régen nyitotta meg kapuit. Interaktív, látványos kőzetbemutatók, 3D-s film szűkebb szülőföldünk barlangjairól; nagy sikert arató ősemberré alakító animáció, megjelenített ősi medve és mamut várt ránk.
• A belvárosi étteremben elköltött ebéd után egy kis szabadidőt kapott a társaság, majd hazaindultunk, abban a reményben, hogy a megismert múlt és a megismert jelen jelenségei hasznosak lesznek majd a jövőben.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. János 3,14

Az advent jegyében tartottuk meg a kollégiumban karácsonyi estünket. A diákotthon tanulói adtak műsort, amelyben elénekelték kedvenc karácsonyváró dalukat, majd a négy gyertya történetét adták elő. A műsor végén ajándékkal, a szeretet jegyében, mézeskaláccsal kedveskedtünk a kollégium tanulóinak.

Az ünnepség vacsorával zárult, ahol mindenki az alkalomnak megfelelő, ünnepi öltözetben jelent meg, kifejezve ezzel is a várakozás komolyságát.

Áldott, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Demeterné Mérai Mária
kollégiumi tanár

A vidám elme jó orvosságul szolgál (Példabeszédek 17:22 HUNK)

Az Irinyi diákotthonában a téli ünnepkör vidám eseménye a Mikulás-est.

Ebben az évben, sajnos, nem jöhetett be az iskola területére a Mikulás, mert órán használta a mobiltelefonját, pipája jól láthatóan kilógott a zsebéből, amely egyébként is dagadt a téli hideg elleni védőitaltól, a csomagbontó bicskájáról már nem is beszélve, így-ebben az évben- a krampuszok osztották az ajándékokat a tanulóknak, akik tánccal és nevetéssel köszönték meg, az előbb leírt tartalmú jelenetet.

Az estet közösen elköltött vacsora zárta.
A diákok felhőtlen jókedve a fárasztó félév levezetése volt, és felkészülés az elmélyültebb, csendesebb időszakra: az adventra.

2024. december 05.

Demeterné Mérai Mária
nevelő

A kollégium lakói, rendhagyó módon, nem a kollégium falai között emlékeztek meg az ünnepről, hanem felkeresték a város különleges emlékhelyét, az 1956-os eseményekre emlékeztető kopjafát az Egressy úton.

Az ünnep kapcsán beszélgetést folytattunk városunk 50-es évekbeli történetéről, a kazincbarcikai internáló táborról és annak hatásáról a város iparosításában, az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola alapításában.

Borsos Tamás tanár úr arról is beszélt, hogy miért kopjafa jellegű az emlékhely, mit szimbolizál, mit lehet leolvasni egy valódi faragású emlékfáról. Végül elhelyeztük az emlékezés virágát az emlékmű lábánál.

2024. október 18.

Demeterné Mérai Mária
nevelőtanár

„Vassal formálják a vasat, egyik ember formálja a másikat.” Példabeszédek 27:17

Minden évben -a diákotthon tanulói- maguk közé fogadják, immár hivatalosan is, a kilencedikes, illetve a felsőbb éves, de tanévben érkező új kollégistákat.

A befogadás eskütétellel kezdődött, majd kiadott feladatként, egy általuk írt jelenetet játszottak el a gólyák. Az előadások után humoros vetélkedő vette kezdetét a néző kollégisták nem kis örömére. Itt vált el, hogy az új tagok mennyire tudnak harcolni magukért, mennyire tudnak másokkal együtt dolgozni, mennyire tudtak alkalmazkodni abban a rövid időben, amióta nálunk vannak. Az utolsó feladat- a kötélhúzás- különösen tetszett a közönségnek,  annyira, hogy kihívták az összes gólyát egy fordulóra.

Az avató megkoronázásaként közösen süteményezett a társaság, az asztal mellett megbeszélve a délután eseményeit.

Demeterné Mérai Mária
nevelőtanár