A vidám elme jó orvosságul szolgál (Példabeszédek 17:22 HUNK)
Az Irinyi diákotthonában a téli ünnepkör vidám eseménye a Mikulás-est.
Ebben az évben, sajnos, nem jöhetett be az iskola területére a Mikulás, mert órán használta a mobiltelefonját, pipája jól láthatóan kilógott a zsebéből, amely egyébként is dagadt a téli hideg elleni védőitaltól, a csomagbontó bicskájáról már nem is beszélve, így-ebben az évben- a krampuszok osztották az ajándékokat a tanulóknak, akik tánccal és nevetéssel köszönték meg, az előbb leírt tartalmú jelenetet.
Az estet közösen elköltött vacsora zárta. A diákok felhőtlen jókedve a fárasztó félév levezetése volt, és felkészülés az elmélyültebb, csendesebb időszakra: az adventra.
A kollégium lakói, rendhagyó módon, nem a kollégium falai között emlékeztek meg az ünnepről, hanem felkeresték a város különleges emlékhelyét, az 1956-os eseményekre emlékeztető kopjafát az Egressy úton.
Az ünnep kapcsán beszélgetést folytattunk városunk 50-es évekbeli történetéről, a kazincbarcikai internáló táborról és annak hatásáról a város iparosításában, az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola alapításában.
Borsos Tamás tanár úr arról is beszélt, hogy miért kopjafa jellegű az emlékhely, mit szimbolizál, mit lehet leolvasni egy valódi faragású emlékfáról. Végül elhelyeztük az emlékezés virágát az emlékmű lábánál.
„Vassal formálják a vasat, egyik ember formálja a másikat.” Példabeszédek 27:17
Minden évben -a diákotthon tanulói- maguk közé fogadják, immár hivatalosan is, a kilencedikes, illetve a felsőbb éves, de tanévben érkező új kollégistákat.
A befogadás eskütétellel kezdődött, majd kiadott feladatként, egy általuk írt jelenetet játszottak el a gólyák. Az előadások után humoros vetélkedő vette kezdetét a néző kollégisták nem kis örömére. Itt vált el, hogy az új tagok mennyire tudnak harcolni magukért, mennyire tudnak másokkal együtt dolgozni, mennyire tudtak alkalmazkodni abban a rövid időben, amióta nálunk vannak. Az utolsó feladat- a kötélhúzás- különösen tetszett a közönségnek, annyira, hogy kihívták az összes gólyát egy fordulóra.
Az avató megkoronázásaként közösen süteményezett a társaság, az asztal mellett megbeszélve a délután eseményeit.
„Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.” (Példabeszédek 16:3)
„Ahogy életünk során egyre több emberrel ismerkedünk meg, egyre több az ellentmondás is. Ellentmondás az elveknek, az eddigi felfogásnak, világnézetnek. Ellentmondás az egész neveltetésünknek. A gondolataink nem is tűnnek olyan egésznek, mint korábban. Sőt, mi magunk sem tűnünk annak. Mintha olyan kifejletlenek, kiforratlanok lennénk, ahogy találkozunk sorra a sok különböző emberrel. Ezek az emberek pedig, mintha mindenben különböznének tőlünk… És ekkor jövünk rá valamire: Mennyit számított! Mennyit számított, hogyan nőttünk fel…” – mondta a ballagókat búcsúztató diákként Iski Dóra, megható és személyre szabott beszédében.
Különleges év ez esztendő, hiszen ballagni csak iskolánk szakgimnáziumi tagjai ballaghatnak, a többiek előrehozott érettségit tesznek. De kollégiumunk minden évben a 13. évfolyamon tanulóktól is búcsút vesz, így szép számmal vonultak Demeter János tanár úr oldalán a diákotthon lépcsősorain.
A versek, a beszédek és emlékeztető képek vetítése után Demeter János nevelő mondott néhány szót a ballagóknak. „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.” A példabeszédekben található a gondolat, s arról szól, hogy bízd Istenre magad, s céljaid vele el fogod érni. Nem azt mondja az idézet, hogy azonnal vagy a közeli jövőben, hanem hosszú útra utal, amelynek a vége az, hogy eléred azt, amit szerettél volna. Ez az út senkinek sem sima, mindenkinek tartogat gödröt, buktatót.” Az iskola, a kollégium próbál az életre nevelni, hosszú a tanulási idő. De „aki magas tornyot akar építeni, annak sokáig kell időznie az alapoknál.” (Anton Bruckner) A cél, hogy boldoguljatok az életben, hogy boldog emberek lehessetek, sok munkát igényel, amit megalapozott ismeretekkel és szilárd hozzáállással lehet megvalósítani. Az iskola ismeretet ad, a kollégium hozzáállást, motivációt, a dolgok józan kezelését, a gyakorlatiasságot próbálta nálatok kialakítani. Hogy ez mennyire sikerült, arra az életutatok ad majd választ.”
Az ünnepség további részében került sor a diákotthoni élet és tanulmányi munka elismeréseként a jutalmak átadására, illetve az ünnepi vacsorára.
Végzőseinknek kívánunk sikeres vizsgákat és további jó munkát!
Minden embernek szüksége van tapasztalatokra, olyanokra, amelyek a hétköznapi életben segíthetnek majd eligazodni. 2024. április 17-én Diákotthonunk tanulói és nevelői meglátogatták a Tisza-tavi Ökocentrumot, Poroszlón.
A látogatás egy parkbéli sétával indult, ahol az állatpark lakóin kívül növényeket láttunk, játékokat próbálhattunk ki. Majd vezetéssel körbejártuk az épület akváriumait. Nagyon sokunk szívét megnyerte a tengerimalac tenyészet, hiszen rengeteg színes és különböző alakú és korú állat került „kézközelbe” velünk. Természetesen kipróbáltuk a kinti karámok állatai között is, hogy mennyire kezesek pl. a fiatal bárányok.
Különleges élmény volt a térségről készült 3D-s természetfilm megtekintése.
Nagyon vártuk a csónakkirándulást, tiszta idő volt, nem esett az eső, így sok mindent megfigyelhettünk a Tisza tavon, illetve a Tisza folyón. Az ártéri erdő közelébe mentünk, láttuk a hódok munkáját, a tavaszi virágmezőt a tőzikéből. Felettünk gólyák, gébicsek, vadkacsák keringtek.
Elégedetten indultunk ebédelni az Öreg Halász vendéglőbe Tiszafüredre, ahonnan a kiadós ebéd után Miskolcra utaztunk, ahol egy kis szabadidőt töltöttünk.
Élményekben gazdagon indultunk hazafelé: sok mindent láttunk, átéltünk, s közben a társainkkal is sokat beszélhettünk, örültünk, hogy együtt lehetünk.
December 6-án a Diákotthonba is ellátogatott a Mikulás. Igaz, inkább a havat várta, és leginkább azon gondolkodott, hogyan modernizálhatná magát, hogy gyorsabb legyen. Végül a tanulók kívánságainak teljesítéséhez a MI (Mesterséges Intelligencia) segítségét kellett kérnie, de korán belátta, hogy még egy gép sem tud használható információt adni a Mikulás mesterség gyakorlásában.
A jelenet után, mindenki névre szóló jellemzéssel kapta meg a csomagját. A humoros estet közös vacsorával zártuk.
A gyermekek az Úr ajándékai; Ők egy jutalom tőle. (Zsoltárok 127: 3 )
Gyermeknap az Irinyi diákotthonában
A gyermeknap ünneplése régi hagyomány a kollégiumunkban. Azt a hagyományt viszont, hogy ezen a napon együtt főzünk, majd az elkészült ételt együtt fogyasztjuk el beszélgetés, játék, zenehallgatás közben, csak tavaly indítottuk el.
Segítségünkre volt ebben az évben is az egyik kollégistánk szülei, akik anyagiakkal támogatták a rendezvényt, valamint az egészséges életmód csapata, akik az alapanyagok beszerzésében és elkészítésében is segítettek. A csapat tortillát készített – válogatható köretekkel, majd jégkrémet kapott mindenki. Csütörtökön 17 órakor az iskola udvarán állítottuk fel az asztalokat, ahonnan mindenki kedve szerint válogathatott a falatok között. Közben szólt a zene, tollasoztak, fociztak, és persze folyt a nagy beszélgetés is.
Öröm volt látni, hogy az otthon tanuló végzősök is bejöttek az alkalomra, hogy még utoljára, együtt legyenek a társaikkal. Kis közösség a miénk, de összetartó, ez emeli a kisebb-nagyobb programok hangulatát és értékét.
„Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde örökké megmarad.” (40,8) Ézsaiás)
Tavasz van. A kertekben tulipánok, jácintok, nárciszok, csillagvirágok, ibolyák színes kavalkádja készíti elő a májusi orgonák érkezését. A kerteken túl, az iskolákban ekkor tartjuk a ballagásokat, vagyis a búcsúzkodás emberi, közösségi eseményét, hiszen erre később, a vizsgák idején, illetve utána már nincs lehetőség. A diákotthon mindig előbb tartja a ballagási rendezvényét, mint az iskola, mert több iskola diája van itt és azoktól is búcsúzunk, véglegesen, akik 13. évfolyamon tanultak szakmát.
A mi közösségünk igen kicsi közösség, ezért minden ballagónk, minden tőlünk búcsúzó közel áll hozzánk, egy kicsit fáj nekünk, hogy elveszítjük, hiszen bensőségesebben kapcsolódnak itt egymáshoz emberek, mint a hivatalos iskolai életben.
Ünnepségünk során 17 végzős tanulónk járta végig a diákotthon lépcsőfokait. Az ünnepség kereteiben Juhász Áron végzős tanuló mondott beszédet, a maradók nevében – nagyon meghatóan – Iski Dóra búcsúzott el személyenként, minden végzőstől.
A méltán bölcs idézetek után egy képes összefoglalót láthattunk vetítővásznon az elmúlt évek elkapott pillanataiból. Jó volt látni a változást, a fejlődést.
„Nézzetek most végig magatokon és társaitokon, készítsen mindenki lelkében fényképet, mert észre se veszitek és már vége is lesz. A múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen van, de nemsokára múlt lesz belőle.
Mi, öregek tudjuk, hogy Ézsaiás szavai mennyire igazak:
„Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszárad a fű, elhull a virág, ha az Úrnak szele fuvall reá.” (40,6-7) Ézsaiás
Minden elmúlik egyszer, de az emlékek megmaradnak:
„Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde örökké megmarad.”
Mondta Demeter János csoportvezető nevelőtanár, beszédében. Az ünnepség végén könyvvel jutalmaztuk a jó tanuló és példás magatartású kollégistákat. Az ballagás ünnepi vacsorával zárult. A ballagók tablóképe a kollégium falára került és minden végzős diák egy-egy másolatot kapott emlékbe.
„…mert Isten a jókedvű adakozót szereti.” Korintusiakhoz írt levél II. 9.8.
Az Irinyi János Református Oktatási Központ diákotthonában minden évben visszatérő alkalom a Mikulás ünnepsége. Az alkalom jelzi a diákoknak, hogy már nem sok van hátra a téli szünetig, illetve egy kis vidámságot, önfeledtebb programot jelent az év végi hajrá és az egész évi fáradtság végpontjaiban.
Ebben az évben is sikerült, remélhetőleg, vidám perceket szerezni a diákotthon lakóinak. Az elmaradhatatlan jelenetet a diákotthonosok adták elő Rezsicsökkentett télapó címmel. A darab után a Mikulás kiosztotta minden jelenlévőnek a neki szánt ajándékot, és elmondta a hozzátartozó ajándékozó intelmeket.
A szereplők szívesen vettek részt a műsorban, amelyet saját közösségüknek adtak elő azért, hogy jókedvre derítsék társaikat.
Szeretetből tegyük a jót, ne pedig a viszonzás reményében! Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 14,1.7-14
Az Irinyi János Református Oktatási Központ Diákotthonának közössége minden évben – a tanulók aktív részvételével- megszervezi a gyermeknapot. Ebben az évben különösen hangsúlyt kapott, hogy ez a program megvalósuljon, lehetőleg szabadban, kötetlen keretek között. Mindenki fáradt év végén, jó volt kikapcsolódni egy kicsit; a pandémia miatt sok elmaradt program pótlása is kívánta azt, hogy a kollégisták az utolsó közös programjukat önfeledt tánccal, beszélgetéssel, evéssel töltsék.
Az iskola kertjében kialakított szabadtéri tűznél szalonnát, grillkolbászt, és- szülői segítséggel- grillhúsokat sütöttek a tanulók. Miközben a karaoke mellett elhangzottak a kedvenc versek, a saját költemények is. A saját készítésű limonádé mellett a fagylalt sem maradhatott el.
Kicsit füstösen, de jó hangulatban ért véget a program. A siker láttán elhatároztuk, hogy jövőre is hasonlóan fogjuk megszervezni ezt a napot.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
